Segítő szakemberként vallom, hogy akkor vagyok hiteles, ha a klienseim témáival kapcsolatban van némi tapasztalatom, ha nem is teljes mélységében, de ismerős érzéseket vélek felfedezni az én történeteimben is. A szeretői státusz (ha van ilyen kifejezés?) nekem sem ismeretlen, voltam mindkét oldalon már, azaz titkos kapcsolata valakinek akkor, amikor egyedülállóként kerestem a párkapcsolati harmóniát, és engem is csaltak már meg. A megcsalás helyett számos más kifejezést használunk, kinek mit jelent az, ha a párja másutt is keresi/megtalálja azt a valamit, ami az adott kapcsolatában nem valósul meg.
A szeretők világában gyakran kerüljük a pénzről való beszédet. Mert az valahogy „rontja a romantikát.” De tegyük csak fel a kérdést: tényleg szerelemből van minden? Vagy ott is – akárcsak bármilyen más kapcsolatban – működnek bizonyos pénzügyi elvek, érdekek és csendben meghúzódó alkuhelyzetek?
Megjegyzem, hogy mi nők, amikor gyanút fogunk, vagy csak féltékenyen figyeljük a párunkat, ilyenkor általában (ősi ösztön) attól félünk, hogy a mindennapi betevőt, az anyagi javakat elviszi a férjünk, párunk egy másik családhoz és a mi családunk anyagi biztonsága meginog. A férfiak pedig attól tartanak, hogy egy szeretői kapcsolatból született gyereket kell-e felnevelniük (hiszen az anya mindig biztos, az apa pedig…talán)
Ki fizet, és miért?
Egy szeretői kapcsolatban a pénz egyfajta csendes hatalom. Sok esetben az eltartó fél – legyen az a férfi vagy a nő – magától értetődően finanszírozza a közös programokat, ajándékokat, vagy akár a másik életvitelét. Nem feltétlenül azért, mert „muszáj,” hanem mert így tartja fenn az egyensúlyt. Ha valaki titokban tart téged a világ elől, pénzzel könnyen kompenzálhatja a láthatatlanságot.
Másrészt ott van a másik oldal: mit kap cserébe az, aki nem fizet? A szépség, a fiatalos energia, az odafigyelés, vagy egyszerűen az a kiszámíthatatlan izgalom, amit a titkos találkozások nyújtanak, önmagában „érték”? Egyesek szerint igen. De ne tévesszük szem elől, hogy ez is egyfajta csereüzlet, még ha nem is szívesen nevezzük annak.
A kettős mérce árnyéka
Amikor egy férfi szeretőt tart, a társadalom szinte csettintve vállat von: „Ah, a gazdag férfiak hóbortjai.” De ha egy nő teszi ugyanezt – akár úgy, hogy egy tehetős férfival van viszonya, akár ő maga támogatja a fiatalabb partnerét -, azonnal megkapja a „sugar mama” vagy más, kevésbé szofisztikált jelzőket.
Ez nem a morális ítélkezés terepe – hanem a pénzügyi dinamikáé. Vajon a kettős mérce miatt van, hogy a nők gyakrabban rejtik el anyagi elvárásaikat? És vajon miért tartjuk romantikusabbnak, ha valaki „nem kér semmit cserébe,” miközben valójában az érzelmi függés is egyfajta árfolyam?
A pénz soha nem semleges
Egy szeretői kapcsolat pénzügyi dinamikája sokszor a rejtett függésre épül. Ha az egyik fél pénzétől függ a másik – akár közvetlenül, akár közvetve -, az befolyásolja az erőviszonyokat. Egyenlők lehetnek így a felek? Lehet őszinte egy kapcsolat, ahol az egyik fél „vásárolja” a közös időt?
Persze, léteznek olyan kapcsolatok is, ahol a pénz nem kerül előtérbe. De még ekkor is felmerül a kérdés: ki és mit tesz bele a kapcsolatba, és mit kap ki belőle?
Kinek az érdeke?
A szeretők pénzügyei nem pusztán számok kérdései – ezek gyakran a hatalom, a biztonság és a manipuláció finom játszmái. Vajon, ha valaki anyagi biztonságot nyújt a másiknak, az jogosan vár el többet? És mi történik, ha ez az egyensúly megbillen? Amikor a pénz elfogy, vagy amikor az egyik fél már nem akar „befektetni”?
Beszéljünk nyíltan
Provokálni akartalak ezzel a témával. Mert ha őszinték vagyunk magunkhoz, a szeretői kapcsolatok pénzügyi működése gyakran a kényelmetlen valóság része. Nem a romantika ellen beszélek – sőt. De ha az érzelmek mellett a pénz is befolyásolja a döntéseinket, talán ideje lenne erről is nyíltan beszélni.
A kérdés nem az, hogy jól vagy rosszul működnek ezek a kapcsolatok. Hanem az, hogy tisztában vagyunk-e azzal, mit miért teszünk. És képesek vagyunk-e úgy szeretni, hogy közben tudjuk: minden kapcsolatban van egy láthatatlan egyenleg, amit időről időre érdemes kiegyensúlyozni.
Te mit gondolsz? Hol van a határ a romantika és az érdek között?
Kép: a szerző tulajdona
Vélemény, hozzászólás?