Történt nem olyan régen, hogy kicsit összecsaptak a hullámok a fejem felett.
Valójában minden a vágyaim szerint történt, csak kicsit gyors volt a tempó. Elkészült a régen vágyott oktatótermem és irodám az üzletem feletti tetőtérben. Eközben eladtuk a házunkat, jöhet az újabb felújítás. De költöztettük az egyik üzletrészünket, kollégaváltás volt. Ráadásul a kisfiam szűk 4 éves, így a délután sokszor valóban a második műszak.
Ahogy teltek a napok beugrott egy megfázás is, így egyre jobban megtelt az elmém mindennel. Testmozgás nem jöhetett szóba, pedig legalább ott kicsit kiengeded a gőzt. Éreztem, hogy egyre jobban kezdenek pörögni a gondolataim, ide oda kapkodok a feladatok között, folyamatosan azt éreztem nem vagyok kész, amit nagyon utálok, mert tudom, hogy ezt az érzést magamnak generálom.
Majd amikor attól is elsírtam magam, hogy nem találtam egy szerződést, és a gyerekem sírt mert én sírtam, belépett a férjem. Tudta, hogy “anya kivan”, így megkérdezte hogyan könnyíthetne a dolgaimon. Én zsigerből válaszoltam, elmennék egy estére és kikapcsolódnék valahol. Azt mondta, ok.
Egy közeli hotelbe szöktem el a könyveimmel és a laptopommal, öröm olvasást és öröm írást terveztem némi bor kíséretében a medence partján. De egy érdekes érzés kerített hatalmába. Tényleg furcsán éreztem magam, hogy egyedül eljöttem csak úgy, mert erre van szükségem. Abban magabiztos voltam, hogy erre van szükségem és jól tettem, hogy eljöttem szűk 1 napra, de az érzés furcsasága érdekelt. Miért van?
Majd eszembe jutott, hogy számos női felmenőm élt kiszolgáló szerepben, ahol magukat mindig, minden esetben hátra sorolták felülírva saját igényeiket. Én már némileg lázadónak számítottam elég korán. De valahogy ez egy kiugró lépés volt az önmagam választásában.
Ha egy pasi elmegy egyedül vadászni, az teljesen egyértelmű volt annak idején is, hogy ki akar kapcsolódni. De ha a régebbi időkben, de akár manapság is, egy nő akarja ugyanezt, még a nőknek is furcsa. Szerintem a legtöbben még nem tudják elképzelni ezt a fajta szabadságot.
Amikor ez a gondolatsor végigfutott az elmémben, értettem meg, hogy egy nagyon régi generációkon átívelő blokkot oldottam fel pusztán azzal, hogy elmentem 1 napra egy hotelbe könyvet olvasni.
Amit a hang súg legbelül, az nem téved, még akkor sem, ha nem mered a legelső alkalommal meghallani.
Mi fog történni, ha hazamegyek a hotelből (épp itt írom az ágyban fekve ezt az írást)?
A férjem és a kisfiam kap egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb nőt, anyát, feleséget pusztán azzal, hogy egy nő egy nap, egy pillanatban önmagát választotta.
Kép forrás: Canva Pro / Canva Teams
Vélemény, hozzászólás?