Gyerekkorom óta feltűnt, hogy kicsit kilógok a családomból. Nem annyira durván, de azért éreztem, hogy sokszor nem illek bele a “rendszerbe”. Mai napig nem tudom, hogyan sikerültem így, de a tény, az tény.
Nem is gondolnánk, hogy fogantatásunk pillanatában olyan energiák vesznek minket körbe, amelyek hatással lesznek az életünk nagy részére. A családi mintáidat, olyan mintha az anyatejjel szívtad volna magadba. Olykor megmásíthatatlannak, szinte sajátunknak érezzük. Szentül hisszük, hogy hozzánk tartoznak bizonyos dolgok. Mintha egy betanult verset szavaltatnának velünk újra és újra.
Majd jön egy felismerés.
Először csak félszegen, még magadnak sem vallod be, de elkezdesz kételkedni. Gyermeki félelemmel szégyenlősen azt mondod, de csak nagyon halkan, én ezt nem így gondolom. Majd elkezdesz végre a dobozon kívül gondolkodni.
Így voltam én a felelősségvállalással az életemben és a vállalkozásomban.
Törvényként hirdette körülöttem sok családtag, hogy ami rossz, az mindig az aktuális vezetés hibája, a körülmények tehetnek róla vagy éppen a szomszéd. A lényeg az volt, hogy soha nem volt az egyén felelőssége egy egy sikertelen életesemény vagy vállalkozói történet.
Szerencsére soha nem tudtam ebbe bele engedni magam teljesen ebbe a téves hitvallásba.
Az, hogy az életem hogyan alakul, az az én felelősségem.
Az én döntéseim sorozata az az élet, amiben vagyok.
Az én döntéseim sorozata a vállalkozásom eredményessége.
Tudom, tudom. Nem esnek jól ezek a mondatok.
Nekem sem olykor. De amikor a durcás szakaszodon túllendülsz, egy új világ tárul eléd. Ha azt mondod, hogy én alakítottam így, akkor én is tudom megoldani. Ez teljesen más életérzés, ad egy felemelő energiát. Megoldhatom, megváltoztathatom. Én, és nem más.
Saját életemben néztem végig egy sikeres vállalkozás bukását a felelősség áthárítása miatt. Édesapám elég sikeres vállalkozó volt. Vendéglátással foglalkozott, pontosabban kocsmákat vezetett. Egy időben nagyon jól ment a családnak, de az aktuális változásokhoz, ami rajta kívül álltak valóban, nem tudott alkalmazkodni. Pedig az élet egy folyamatosan változó dolog, nincs ez másképp a vállalkozásokkal sem.
Legyen az jó, vagy rossz változás, szembe kell nézz vele. Valóban könnyebb magunkról levenni a felelősséget, néha könnyebb is. De nem oldódik meg tőle sajnos.
Egy bizonyos szakaszon édesapám teljesen átengedte a felelősségvállalás gyeplőjét, a végén pedig már, ha akarta volna sem tudta volna megállítani azt a süllyedő hajót, amit nagyon kemény munkával ő ért el. Hiszen a bukásért is nagyon keményen meg kell dolgozni.
Talán a vállalkozása romba dőlését végignézve tudatosult még jobban bennem, hogy mi is az én életemben a saját felelősségem.
Mélyen hiszek abban, hogy szinte minden rajtam múlik.
Ha túl sokat dolgozom, az azért van, mert bevállaltam.
Ha túlköltöm a pénzem, én tettem meg.
Ha nincs annyi vendégem, akkor időszerű valamit másképp csinálni.
Ha nem érzem jól magam a bőrömben, akkor én tudok rájönni arra, miért és változtatni.
És rajtam múlik:
Hogyan akarom érezni magam a bőrömben.
Mennyi időt szeretnék munkával tölteni.
Milyen életet álmodok meg magamnak.
Arra buzdítok mindenkit, hogy legyen ez egy gondolatébresztő és kezd el nézni a dolgokat, úgy, hogy minden belőled indul és veled végződik.
Hidd el, hogy a sorsod alakulása rajtad fog múlni. Egy dolgot érdemes megkérdezni magadtól:
Akarsz-e sodródni az árral, vagy inkább egy hajón ülve irányítanád az életed?
Kép forrás: Canva Pro / Canva Teams
Vélemény, hozzászólás?