Egy jó ideje őszintén kommunikálok a közösségi média platformjaimon a nehézségeimről, régi működésemről, éppen aktuális fejlődésemről. Ezt nagyon fontosnak tartom, mivel egy igen megtévesztő világot hozott el az internet széles körű elterjedése. Persze számos pozitívuma is lett, de nagyon tudatosnak kell lenni bizonyos szempontból.
Visszatekintve arra, hogyan is éltem meg az életet pár éve, csak innen tűnik nagyon nagyon kegyetlennek. Főleg önmagammal szemben. Teljesen átborultam a racionális gondolkodás sémájába. Ami lehet elsőre furán hangzik, de a tapasztalatom az, hogy nem mindig a racionális, az ésszerűnek tűnő dolog lesz a számodra legjobb végkifejlet. Legyen az munka, vagy bármi más.
Racionalitás vagy intuíció?
Az egyik posztom után egy régi ismerősöm rám írt, mert érdekelte, hogy a látható változás nálam hogyan történt gondolkodásban. Elmesélte, hogy teljesen betekerte a munka a gondolatait, folyamatosan azon jár az esze, még akkor is amikor kikapcsolna.
Nem egyedi esetről van szó, én is ebben a cipőben jártam, jó sokáig. Néha még most is felbukkan az érzés, mint egy váratlan és kellemetlen rokoni látogatás. Nem is csoda, hiszen rengeteg ideig így működtem.
A tanácsom az intuitív működés volt a businessben.
Amit férfiként kissé nehezen tudott magáénak érezni. Meg is értem, furcsa lehet azt hallani, hogy ne agyald túl, hallgass többet a megérzésedre.
Emlékszem, amikor annyira akartam “tolni” a vállalkozást, hogy minden izmom megfeszült. Valósággal keresztre feszítettem magam a munka oltárán, mert úgy gondoltam, ezt csak így lehet. Majd jöttek először a testi jelek, nem jó az irány. Kicsinálom saját magam. Mit is gondolhatna egy szorongó munkamániás először ilyenkor? Azt, hogy egy szar vagyok, mert mások is kibírták, akiknek k. sok pénzük van és egy nagy vállalkozást építettek fel. Most ezt így leírva kicsit szégyellem is magam, saját magamon elkövetett kegyetlenségem miatt.
Egy pici dobozba volt bezárva az elmém, pedig az életemben csodásan tudtam teremteni gyakorlatilag mindent. A karrierrem szépen épült. Jó párkapcsolatom volt, szuper baráti társaság, bulik, nyaralások. Egyre több mindent értem el, de a teljes testi és lelki megfeszülés végig velem volt, nem akart engedni.
Olyan érzés volt, mint egy börtön, de még sem láttam, hogy ott vagyok. Saját záramon kattintottam a zár nyelvét, de a kezemen pihentek a felmenőim kezei is, akik egész életükben hozták a mintát, így kell élned, így kell dolgoznod, máshogy nem lehet. Én pedig mosolyogtam a rácsokon keresztül, mert szentül hittem az igazukban.
A szituáció adott volt, én egy rakás szerencsétlenség vagyok, mert
nem bírom a terhelést. Ok, hogyan tovább?
Elindultam a vállalkozói tanfolyamok irányába, hogyan csinálhatnám jobban, máshogy. Először könyveket vettem, imádtam mások sikersztorijait olvasni. Majd jöttek a vállalkozói konferenciák, továbbképzések. Tanultam a belső szervezettség fontosságáról, számos hasznos eszközt, szemléletet láttam meg. Bár még itt is elég racionálisan gondolkodtam, de már megcsillant a fény, hogy nem feltétlenül az hozza meg a sikert, hogy mindent a leírt “szabályok” szerint csinálsz.
Kiút a „dobozból”
A dobozból azzal a gondolattal kezdtem el kimászni, hogy elkezdtem elhinni, a vállalkozásomban, a munkámban érezhetem jól magam és miközben jól érzem magam működhet nagyon jól és jól termelően a dolog. Ezt volt talán a legnehezebb megértenem, pontosabban elhinnem, hogy a bevétel, nem az eltöltött munkaóra, az izzadtságcseppek száma, a küzdés mértéke, vagy a fájdalom tűrése duzzasztja fel.
Mára, bár még mindig tanulom, de egy a fontos, azt a munkát végezzem, ami szívből jön és egy a fontos, hogy jól érezzem magam a vállalkozásomban. A többi pedig tényleg jön “magától”.
Vélemény, hozzászólás?