Voltál már úgy, hogy folyamatosan azt érezted, neked folyamatosan dolgod van és soha nem érsz a végére?
Én folyamatosan ebben a mókuskerékben voltam. Valójában nem azért, mert van egy kisfiam, vagy mert vállalkozásom van. Persze egy ideig teljesen azt hittem, hogy ez ilyen. Megszokod, hogy ilyen az élet. Nem is létezik más opció, gondoltam.
22 éves korom óta dolgoztam és az évek alatt szép lassan saját elmém és hitrendszerem börtönébe zártam magam. Persze akkor komfortos kis cella volt, nem is ismertem mást. De így visszagondolva, nagyon is háttal ültem a rendszernek.
Az érdekessége az egésznek, hogy valójában nem is az én életemet éltem, hanem amit hallottam, láttam, úgy működtettem a dolgaim. De hála az önfejlesztésnek, pontosabban hála a döntésemnek, hogy máshogy akarom csinálni, változtak a dolgok.
De, hogy konkretizáljuk, nekem egész nap pörgött az agyam, ha nem a munkán, akkor biztos, hogy találtam magamnak valamit. Grátiszban pedig állandóan rohantam valahova. Olyan volt, mintha robotpilóta üzemmód turbo fokozatba lenne folyamatosan állítva.
Volt egy idősebb takarító nénim, ő jegyezte meg egyszer, hogy Zsani mindig rohan…Kicsit meglepődtem, hogy ez kívülről is látszik?
Nem volt ez másképp az eredményeknél sem, ha az egyik vágy teljesült, rögtön már a másikra vágytam. Olykor a férjem hívta rá fel a figyelmem, hogy talán néha le is lehetne állni megpihenni. Egyszer pedig édesanyám mondta az ő szókimondó stílusában: “Nézz már szét magad körül, mit értél el cseszd meg, nézz már fel az égre, hogy de szép kék, hogy csicseregnek a madarak!”
Ó jaj…Annyira jól akartam minden csinálni.
Majd azt mondtam, hogy valójában jól is akarom érezni magam, és első helyre fogom tenni, hogy ÉN JÓL ÉREZZEM MAGAM.
Nem muszáj mindig a munkát felhozni példaként. Nem vagyok egy tipikus stepfordi feleség, nagyon nem. De szeretem az otthon melegét megteremteni. Ehhez nekem hozzátartozik, hogy főzzek is, de nem kötelező jelleggel. Ezek a hétvégék, amikor szívesen veszem fel a “stepfordi ruhát”. Ebben pedig úgy lelem örömöm, hogy izgi recepteket nézek, így kicsit kreatívkodok. Feleség örül, férj örül, gyerek örül.
De ha már, női tudatosság, akkor ideje bevenni a spirituális Xanax-ot és munkafronton is beengedni a zen aurát.
Hidd el, több üzlettel, webshoppal, oktatásokkal, kolléganőkkel és vízöntő, ámde skorpió aszcendenssel, ha én meg tudom most már egész jól csinálni a flow állapotot, akkor Te is!
Egy dolog a fontos, indítsd a folyamatokat magadból. Ne úgy indítsd a kívánságod, hogy mi a végeredmény, hanem kezd úgy, hogy TE, hogy akarod érezni magad közben, vagy amikor már teljesült valami.
Én azt vettem észre, hogy a nőknél generációkon átívelő probléma, hogy éppen csak önmagunkat hagyjuk ki a folyamatból. Pedig a legfontosabb összetevője vagyunk az életünknek.
Varázslatos módon, minél jobban megengedjük magunknak, hogy első helyen szerepeljen, hogy jól érezzük magunkat, a tér úgy fog alakulni, hogy az mind anyagi, mind érzetbeli pozitivitással működjön.
Igen, lehet, hogy nem a legelső alkalommal fog összejönni, de gyakorold, hogy Te legyél az első, és ez nem önzőség, hanem tudatosság.
Te vagy önmagadnak a legfontosabb, és mondd ki hangosan:
Megengedem magamnak, hogy jól érezzem magam az életem minden területén.
Kép forrás: Canva Pro / Canva Teams
Vélemény, hozzászólás?